40 éves kor körül időszerű, hogy átgondold, hogy mi az életfeladatod. Persze ez lehet, hogy sokkal korábban vagy akár később kezd el foglalkoztatni, de nagy átlagban ezt nevezzük életközepi időszaknak, amikortól először megérezhetjük, hogy fogy az idő. A véges idő gondolata is megadhatja azt a lehetőséget, fordulópontot, amikor szükséges elgondolkoznod azon, hogy merre tovább. Rendelkezel már annyi élettapasztalattal, bölcsességgel, megküzdési stratégiával, hogy átlásd az addig elért eredményeidet. Fel tudod sorolni tetteidet, elért eredményeidet, amikre büszke vagy. Számba tudod venni azokat a dolgokat, amiket nagyon szeretsz az életedben és rá tudsz nézni azokra a tulajdonságaidra, amiket szeretsz magadban. Szóval önértékelést tudsz készíteni – mint ahogy a legtöbb cégnél ez kötelező is minden munkavállaló esetében – és meg tudod állapítani, hogy még mit kell megtenned ahhoz, hogy év végére elérd a bónuszt.
Csak az életben ez nem ilyen egyszerű, mert nincs külső tényező, aki vagy ami meghatározná, hogy hova kell eljutnod. Itt nem mondja meg senki, hogy merre van az előre. Ez a te feladatod, felelősséged. Nem tudsz mást hibáztatni amiatt, ha nem oda jutsz a végére, ahova öreg korodban azt gondoltad, hogy el lehetett volna.
KI VAGY VALÓJÁBAN? MI ALAPjÁN HOZOL DÖNTÉSEKET?
A laza sportcipős lány vagyok vagy az elegáns magassarkút viselő? A biztos alkalmazotti létet választom vagy belevágok és megpróbálom a vállalkozói életet? Körbe fogom utazni a világot egy hátizsákkal vagy inkább kiköltözöm a városból, és egy kertes házban egy nagy családot szeretnék? Néha nehéz eldönteni, hogy kik vagyunk valójában és mit is szeretnénk pontosan.
Persze az egyik nem feltétlenül zárja ki a másikat, de folyamatosan őrlődünk, néha végletekben gondolkozva. Túl nagy a zaj a külső hangok miatt, ami sokféle választ eredményez: tedd a dolgod, az a célod, hogy gyarapodj, rendes szakma kell, ebből nem lehet megélni. Le kell halkítanunk az automatizmusból fakadó hangokat, mondatokat, hiedelmeket, azokat, amik eredendően nem a miénk. Csak úgy tudjuk követni a saját magunk által elképzelt forgatókönyvünket, ha felhangosítjuk a belső hangokat és hagyjuk, hogy az intuíciónk besegítsen. Ezt úgy érheted el, ha nem mással foglalkozol, hanem saját magaddal. Nem azon töprengsz, hogy a környezeted mit és hogyan csinálhatna másképp és jobban, hanem azon, hogy te milyen helyzetben vagy és te miben szeretnél fejlődni. Hagysz időt önmagaddal lenni a csendben, és nem nyomod el folyamatosan a megéléseid és érzelmeid áramlását egy tevékenységgel vagy a tv háttérzajával. Nem másokhoz hasonlítgatod magad, hanem a tegnapi saját magad a mérce.
ÖN ITT ÁLL
Amikor el szeretnél jutni valahova akkor először ránézel a térképre és megállapítod, hogy hol állsz jelenleg. Ez a legfontosabb információ. Mi van az itt és mostban? Szóval mielőtt rátérsz a 4 kérdésre, előtte ezeket a témákat járd körbe:
Mivel töltöd jelenleg az idődet? Mit csinálsz és miért? Mi okoz örömet? Milyen tevékenységek közben vagy flow állapotban?
Mi az értékrended? Mit érzel hasznosnak jelenleg azokból a dolgokból, amiket teszel? Ha megvan a jelenlegi helyzetfelismerés akkor keresd meg az elérni kívánt úticélt.
IKIGAI
A boldogsághoz és jó élethez vezető iránytű Japánban az ikigai, ami az elégedett és értelmes élethez segít közelebb kerülni. Az iki jelentése élni, a gai jelentése eredmény, együttes jelentésük az élet értelme.
Okinawa szigetén legendásan sokáig élnek és állítják, hogy ez a tevékenyen eltöltött idő miatt van, ami akár a 100 évesekre is igaz. Az ikigai közelebb visz a teljes élethez és megmutatja azt, amiért érdemes élni, ezzel örömteli jelentőséget adva a mindennapoknak.
4 KÉRDÉSSEL Határozd meg, hogy hová tartAsz!
A kérdésekre adott válaszok jelenthetik azt a felismerést, ami szükséges ahhoz, hogy rátalálj arra a tevékenységre, amit szenvedéllyel, örömmel és jól végzel a mindennapokban, ami egyben a közösség hasznára is van, és amivel értéket adhatsz. Ahhoz, hogy megtaláld a saját ikigaiodat erre a négy kérdésre kell magadban megkeresned a választ:
1. Mit szeretsz csinálni?
Itt az örömforrásokra gondolok, és azokra a tevékenységekre, ami közben flow állapotban érzed magad. Onnan ismered fel, hogy közben érzed azt a belső tüzet, ami hajt előre abban a tevékenységben.
2. Miben vagy jó?
Melyek azok a készségeid, pozitív tulajdonságaid, amelyek már eleve adottak. Éppen ezekből fogod tudni kihozni a maximumot. A fejlesztendő terület is jó, ha dolgozunk rajta. De abban leszel kimagasló, ami már veled születetten ott van és továbbfejlesztheted.
3. Mi az, amiért megfizetnek?
Mivel jutalmaznak a munkádért? Itt most nem csak a fizetésre gondolok, ami persze elengedhetetlen. Mivel gazdagodik az életed? Támogató környezetben vagy? Szóbeli elismerésben részesülsz? Érzed az „elég jó vagy” érzést? Jókedvű vagy munka közben?
4. Mire van szüksége a világnak?
A beteljesüléshez fontos, hogy harmóniában legyünk a környezetünkkel. A társadalmi felelősségvállalásnak is döntő szerepe van abban, hogy egy nagy egész részének érezzük magunkat, ami cselekvésre ösztönöz minket. Ha valami nagyobb célt szolgálhatunk, amivel adni tudunk, és hozzáteszünk bármit a nagyobb egészhez, vagy bárhogyan mások életéhez, akkor ez egy kiapadhatatlan, sikerekből feltöltött lelki benzinkút lehet, ahonnan mindig meríthetünk erőt.
Nem túl bonyolult kérdések, de az egyszerű dolgok lehetőséget adnak arra, hogy megfigyeld és megértsd magad, és ez az önvizsgálat alkalmat ad arra, hogy tudatosan legyél jelen. Az ikigai lefedi a múltad, jelened és jövőd, és a válaszok közös halmaza lesz az az igazodási pontod, ami segít választ adni a élethelyzeteddel, vállalásaiddal, karriereddel kapcsolatban is.
Az ikigai nem csak téged lát ebben az útkeresési folyamatban, mert mások visszajelzésén keresztül is kapcsolódsz magadhoz. A közösség ereje, józansága és megoldásai kiránthatnak téged a gyakran futott ördögi köreidből, ciklikusan előkerülő dilemmáidból. Megéri időt szánni erre az egyszerű 4 kérdésre, aminek a közös halmaza a te ikigaiod.